Egy igazi lovas oldal! Minden ami ló! Mindenünk a ló!

Minden ami lóval és ponival kapcsolatos, aki szereti a lovakat annak itt a helye és nem máshol!!!

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

"A"

Az Abaco vadló a világ legveszélyeztetebb lófajtája. Egy kihalás szélén álló lófajta a Bahakámon és a Domonikai Köztársaságban.

Eredete: A spanyol gyarmatosítás idején hajókkal hozták a berber lovakat a szigetre, ahol aztán gyorsan elszaporodtak. A XX. században azonban a városiasodás következtében életterük lecsökkent és az 1960-as évekre már csak 200 egyedet számláltak. 1998-ig csak találgatták hogy milyen ősöktől származhat. 1998-ban felmerült hogy spanyol berber lovaktól eredhet. Ezért DNS teszteket végeztek, amelyek alapján 99%-ban bebizonyosodott, hogy egy genetikailag tiszta állományról van szó, amely több mint 250 éve érintetlen. 2003-ban egy természetvédelmi területet hoztak létre fennmaradásuk érdekében a Nagy Abaco Szigeten (Great Abaco Island). 2009. májusára 8 vadlovat tartanak számon a védett területen és megmentésükre társadalmi összefogás indult. A helyi iskola diákjai az Abaco vadló ifjúsági program
(Abaco Barb Youth Program) keretén belül tanulmányozzák és megfigyelik az állatokat és pénzt gyűjtenek a fenntartásukra.

Jellemzői:Marmagassága körübelül 150 cm. Temperamentumos, élénk mozgású ló.

Adayev - Kirgiz Horse:

A fajtának eme kifejlődött állapota a farmok közös tenyésztéséből jött létre; Kirgízben keresztezték a helyi lovakat Don és a telivér lovakkal.

Az új Kirgiz lovakat jól lehet alkalmazni a highland feltételek alapján. Őket a szokványos munkákban használják, de húsukat és tejüket is feldolgozzák. Lábszáruk rövid és erős, és erős testalkatuk van. Fajtájában és alkalmazkodásában teljesen hasonlít a Don lóra.

A csődör átlagos méretei (cm-ben): marmagassága 156, test hossza 158, mellkas kerülete 188, alsó lábszárcsont hossza 20,5. A kancák méretei egy kicsivel kisebbek: 151, 155, 180 illetve 19.

Az új Kirgiz lovaknak közepes, hibátlan formájú feje van alacsony nyakkal, határozott marral, egyenes irányú és vízszintes hátsó résszel, nagyon erősen izmolt farral. A ló farának legmagasabb része is egyenes és vízszintes. Lábai hibátlanok, formásak. Gyakran előfordul a lábaknál a sarló alakú csánk.

A fajtának három típusa elfogadott: a lovagolható hátas, a vastag és erős kocsihúzó, és a standard (ügető).

Az új Kirgiz lovak jól tudják teljesíteni a lóversenypályákon lévő hosszokat. A fajta sebességi rekordjai: 1600 m-en 1 perc 48 másodperc, 2400 m-en pedig 2 perc 44,2 másodperc a rekord.Az erős testalkatú kancák naponként akár 20 kg tejet is adhatnak.

Jelenleg a fajta egyedszámai elérik a 56-650-at, ez pedig magába foglal 10-700 fajtatiszta állatot.

Aegidienbergi:

A 140-150 cm marmagasságú aegidienbergi ló határeset a póni és a hátasló között, ezért remek családi és szabadidőló. Ötféle jármódra alkalmas ez az új fajta, de különösen biztos töltje miatt kedvelt a díjlovaglók körében.

Nevét az aegidienbergi ménesről kapta, és Németországban csak 1994-ben ismerték el hivatalosan is önálló fajként. Az első aegidienbergi tenyészkancát kilenc évvel korábban jegyezték be egy német törzslapra. Az új fajta az izlandi ló és a paso peruano, két jellemzően tölt jármódú ló kereszteződésével jött létre.

Az aegidienbergi ló barátságos, intelligens és teljesítményre kész, de tartásával szemben ne támasszunk túl nagy igényeket. Fő a harmonikus felépítés és némi elegancia. A három klasszikus jármódon –a lépésen, ügetésen és a vágtán- kívül jártas a poroszkálásban és főleg a töltben, ami rendkívül kényelmes, négyütemű jármód.

Aenos - Ainos:

Forrás: travel-to-kefalonia.com Marmagasságuk 115-130 cm között van, ma már nem nagy számban élnek. Egyébiránt jó hátaspóninak bizonyultak.

Feje nagy, nyaka rövid, a test arányos a fejjel és a rövid nyakkal, válla meredek, a test erős, gyakran hibás.

A láb és a pata nagyon erős. Ízületei kifejezettek. Pej és fakó színben fordulnak elő.

Akhal-tekini:

Közép-Ázsia legnemesebb és leghíresebb lófajtája az ahal-tekini (taka) hajdani lovashadak lóállományának zömét képezte. Ezekről a lovakról Kr.e. első évszázadból származó kínai krónikák említik meg, hogy Közép-Ázsiában csodálatos "vért verejtékező mennyei lovakat" tenyésztenek. Ez a megnevezés onnan ered, hogy a lovaknak nagyon vékony a bőrük és az erek átlátszanak rajta. Megerőltetés során az erek kidagadnak, meg is sérülhetnek és a vér összekeveredhet a valódi izzadsággal, így úgy tűnik, mintha vért izzadna a ló. A tradíció szerint hét takaróval kellett letakarni a bőrük érzékenysége miatt, és ezt a takarót csak este, vagy versenyek alkalmával vették le. A kínaiak egész hadjáratokat indítottak sikertelenül a "mennyei" lovak megszerzéséért. Akhal-teke fajtának is hívják a Kopet-dag hegység és a Karakum sivatag közt elterülő Ahal-oázis környékén letelepedett türkmén TEKE törzsről és tenyészhelyéről, az Ahal-oázisról. Nagy valószínűség szerint az orosz nyelv sajátosságai miatt terjedt el az Akhal megnevezés az orosz uralom alatt és terjedt el világszerte. Magyarországon inkább Ahal néven ismerik. Igazi türkmén fajta, egyenes leszármazottja az egykori türk lónak. Története közel 3000 éves múltra tekint vissza. Az ashabad-moszkvai 4300 kilométeres távlovaglás tette világhírűvé.Több olimpiai aranyérmes díjló is volt már a fajtában, mint Absent, Mual, Penteli. Szikár felépítésű, első osztályú mozgása van, egyenletes, sima, ruganyos és minden jármódban nyújtott. A zord ázsiai körülmények között kivételes teljesítőképessége alakult ki. Kifejezetten versenyzés számára alkalmas, hosszú élettartamú hátasló, akár 300 kilométert is képes megtenni 24 óra alatt.

Jellemzői:

Az akhal-tekini általában erős akaratú és élénk, karcsú testű ló. Jellemzői a kicsi fej, a hosszú, egyenes orrhát, a kifejező szem, a széles érzékeny orrlyuk és a hosszú fül. A mar magas, a far gyenge, a farok alacsonyan tűzött. A lábak hosszúak és izmosak. A sörény ritka, az üstök gyakran hiányzik. Tipikus nomád ló, nagy kitartásáról ismert. Néhány országban ma már versenylónak is használják. Marmagassága 145–157 cm között van, színére az aranysárga, a szürke, a legjellemzőbb, a pej kevésbé elterjedt.

Haszosítása:

Elsődleges hasznosítás versenylóként történik.

Tenyésztése:

Magyarországon az Akhal teke tenyésztése az Ópusztaszeri ménesben történik. A ménes kialakítása az 1970-es években kezdődött, amikor a Szovjetunióból 3 fedezőmént importáltak hazánkba a türkmén Akhal Teke ménesből. A három csődörből csupán egy, Musztafa tudott kisebb számú tenyészanyagot szolgáltatni, de egyik csődör utódja Musztafa53 kiemelkedő ugróteljesítménye és jó örökítőkészsége miatt állami fedezőmén lett. A tenyésztés napjainkban is jó eredménnyel és egyre bővülő állománnyal sikeresen működik.

Eredményes lovak:

Poligon, hosszú ideig csúcstartó volt kitartásos magasugrásban a volt Szovjetunióban 212 cm-rel.
Perepel, 1950-ben 8 méter 78 cm-rel távolugró rekordot állított fel.
Absent, díjlovaglásban 1958-ban Aachenben 2. helyezett lett, az 1960-as Római Olimpián nagydíjban aranyérmet szerzett, majd 1964-ben, Tokióban bronzérmet nyert. Két éves korában galoppon is versenyzett. 16 éves koráig sportkipróbálás alatt állt.
Kambar, a kiváló galoppversenyló 64 versenyéből 63-at megnyert.
Káplán, 26 versenyéből 16-szor első lett, 1400-4000m-es távokon.
Magdan, (Karakír) 1952-ben a Közép-Ázsiai Köztársaságok Kazah Bajnokságán, 50 km-es távon második lett, 1 óra 30 perc 51 mp-es eredményével.
Akbar, Taskentben 10.000 m-en 14 perc 14,8 másodperc eredménnyel győzött.
Musztafa 53, eredményes díjugró ló volt, valamint szabadonugróban 2 méter felett ugrott. 1935-ben 84 nap alatt 4300 km-t tettek meg vele, Ashgabadból Moszkváig, ebből 360 km sivatagi terep volt.